• вентиляции Днепропетровск
  • автономное отопление Днепропетровск
  • монтаж кондиционера Днепропетровск
  • отделочные работы Днепропетровск
  • металлоконструкции Днепропетровск
  • A lövésciklus

    A megfelelően kivitelezett lövés érthető módon a leglényegesebb pontja az íjászatnak.
    A nyílvessző betöltésétől kezdve a célra tartáson és a húzáson át az oldásig rengeteg mindenre oda kell ügyelnie az íjásznak.
    Hogyan lehet ennyi mindenre tökéletesen odafigyelni?
    A válasz megdöbbentően egyszerű: sehogy.
    Jól lőni viszont meg lehet tanulni... csak ki kell alakítani a megfelelő lövésciklust.
    Nem lehet mindenre tökéletesen figyelni. Ez gondolom sokaknak nem új információ.
    Aki viszont ez hitetlenkedve veszi, az még ezek szerint nem gyakorolt eleget.
    Kihúzott íj, az idegen a nyílvessző. Szemek a célon, az irányzékon, alapállás rendben, várjuk az oldást... ennyi dologra a másodpercek tört része alatt figyelmesen összpontosítani lehetetlen.
    Lehetséges viszont elsajátítani egy egyszerű rendszert, mely segítségével mindez könnyen kiküszöbölhető.
    Ez pedig a lövésciklus.
    Mit is jelent valójában?
    Testünknek – vagy ha úgy tetszik, az izommemóriának – be kell „magolni” a megfelelő mozdulatsort. Így a kellő pillanatban, ahogy a lövés elérkezik, már nem kell mindenre külön-külön figyelni.
    Automatikussá kell tenni a megfelelő beállást, az íj kihúzását, a horgonyzást, és a oldást.
    Hogyan lehetséges ez?
    Nyugodj meg: nem könnyen...
    Gondolj arra, mint amikor egy idegen nyelvnél a nehezebb szavakat magolod. Számtalanszor elmondod magadban, míg végre szinte „beleég” az agyadba, így mintegy bemagolva azt, bármikor elő tudod magadból „kotorni”, fel tudod azt használni.
    Nincs ez másképp a testeddel sem.
    Annyiszor kell a gyakorlatokat egymás után végezned, hogy teljesen természetes legyen azok végrehajtása. Csak így tudod „beleégetni” a tudatod legmélyebb bugyraiba, hogy azt bármikor, minden körülmények között elő tudd hozni.
    Mit kell ehhez csinálni?
    Szerintem tudod a választ...
    Igen, igen, az üres vesszőfogó. Csukott szemmel, három méterről...
    Beállsz, és semmi másra nem figyelsz, csak a mozdulataidra. Betöltöd a vesszőt, beállítod a lábaidat. Behunyod a szemed, és elkezdesz „magolni”. Kihúzod az íjad, célra tartod, folyamatosan figyeled légzésed ütemét, és végül finoman oldasz... ennyi az egész.
    „Ennyi”. Se több, se kevesebb...
    Addig kell ezt ismételned, míg tökéletesen nem tudod egymás után a lövéseket végrehajtani. Gondolkodás nélkül, csak a helyes légzésre, és a légzés ütemére figyelve. Ha ezt meg tudod csinálni, csak akkor vagy kész a valódi lövésre. Addig nem.
    Hidd el, nem könnyű a feladat, nagyon unalmas, de megéri.
    Amint beállsz a célhoz – persze csak ha becsülettel dolgoztál – előjön belőled a saját magadnak betanult mozdulat. Légzésed megfelelő ütemére feszíted meg az íjadat, horgonyzod le kezed. Észrevétlenül oldj, és a vessző (láss csodát!) egyenesen a célba fog repülni.
    Hogy miért?
    Egész egyszerűen azért, mert van időd a megfelelő célzásra. Semmi másra nem kell figyelned, csak arra, hogy célozz, hogy jól célozz – hiszen a többi mozdulat automatikus.
    Így csak egyetlen egy dologra kell koncentrálnod, és az a lehető legtökéletesebb lesz.
    Próbáld csak ki... megéri!

    Román P.

  • репортеръ